Szakítani nehéz

Ami a futóversenyt illeti... nem történt meg. A "haverom" és a szüleim ügyesen letörték a kedvem iránta, így nem mentem el. Helyette egy régi ismerősöm kértem meg, - aki CrossFit-ezik, volt edző -, hogy nézze meg a Snatch-em (szakítás). Szerintem is ez a legnehezebb gyakorlat súlyemelésben, rengeteget kell gyakorolni. Amit az ismerősöm furcsált, hogy kértem hogy a terem hátsó részébe csináljuk, ne elől. Baromi szégyenlős vagyok. Utána még egyszer mentem a kondiba, akkor beszólt nekem egy kigyúrt csávó. Tiszta szarul éreztem magam, aztán mivel még fél óra múlva is egy kurva nagy tüske volt a szívemben, odamentem hozzá. Két másik kigyúrt állattal dumált, de én megmondtam neki a magamét. Igaz bőgve, de megmondtam. Életemben egyszer nem hagytam, hogy egy darab szarnak éreztessen valaki. Kimentem az öltözőbe lenyugodni és megemészteni a történteket. Néhány perc múlva hallottam, hogy kopogtak az ajtón, és egy jó ideig így is történt még. Eléggé biztosra veszem, hogy nekem szólt. De leszartam. Kicsit több, mint fél órát időztem bent, aztán elindultam a buszhoz. A buszmegállóban természetesen belefutottam a "haveromba", akivel eredetileg együtt mentünk volna a futóversenyre, de ő előző nap úgy döntött, hogy leszarja a pofám és nem ír vissza. A megállóban sajnálkozott, meg kezdte el sorolni mi van vele. De pont nem érdekelte a faszomat se. Elég volt a szarságból aznapra. Ahogy hazaértem jelentkeztem az április 9-én induló CrossFit csoportba. Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak felé. Tudom, hogy magát a CrossFit-et imádni fogom, de csoportban edzeni a legkevésbé sem vonzó számomra, szóval csak reménykedek, hogy időközben ez megváltozik. Két délután útnak indultam futócipőt keresni. Nem elég, hogy a többségük borzasztó ronda, de még kényelmetlenek is. Egy kényelmesbe botlottam bele (Asics Gel Pulse 8), de az már annyira, de annyira bűnronda volt, hogy szégyen fogna el akárhányszor viselném. Szóval, arról is lemondtam. (Ja, és lehet csak én vagyok ilyen rohadtul weird, de a férfi cipők jobban tetszenek....) Viszont mivel a kondiba egyelőre nem fogok járni, így legalább egy kétkezes rúdra beruháztam itthonra. Közben egy régi srác is visszatért az életemben. (Jep, Tomi, that's you). Jó pár éve annak, hogy lelépett anno. De tavaly őszig biztos voltam abban, hogy még egyszer írni fog. Ősszel még írtam neki egy üzenetet emlékeim szerint, hogy jó lenne, ha itt lenne nekem, de nem válaszolt. Akkor jobban magam alatt sem lehettem volna, de örülök, hogy visszatért. Pedig már nem számítottam rá többé. (And you know, Tomi, I'm a bit scared that you'll leave me again without a word). Nyilván tudom hogy ő olvas, meg hogy egy régi barátnőm és egy régi szerelmem is, de hogy hogy lett az olvasottságom ~250 egy nap, na arról aztán fogalmam sincs. Ami szintén ijesztő. Főleg, hogy egyik napról a másikra történt, és hetek óta tart. Az egyetlen értelmes gondolatom, hogy elromlott a G-Portál számlálója, legalábbis az én honlapomon. Mert én nem híreszteltem a lapot, előtte meg nézte vagy 10 ember. És bamm, csoda történt. Szóval ha valaki ezt meg tudná magyarázni, annak hálás lennék.

És nyilván elképzelhetetlen, hogy ne lenne valami dráma állandóan az életemben. Szóval, éppen tartottam hazafelé az edzésből, állok a buszmegállóban. Volt ott egy kutya, 2 csaj simogatta. Elsőnek a szívem is megállt, mert azt hittem, már megint az enyém szökött ki és  gondolkoztam hogy fogom haza cipelni, mert buszon biztos nem. De egy másik volt, szóval megkönnyebbülve sétáltam tovább és különültem el a többi ott várakozó embertől. Megjelent egy srác is, aki fotózta a kutyát, és tolta fel a város facebook csoportjába, hogy hol van jelenleg. CSAK HOGY AZON A FOS KÉPEN ÉN IS RAJTA VAGYOK. Az arcom nem vehető ki rajta, hálistennek, de még így is egy kis köcsög lealacsonyító kommentjét kellett másnap olvasnom alatta. Ilyenkor gondolkozok el, lehet hogy boxolni is járnom kéne. Csak lássam meg élőben, megmondom neki is, mint annak a kigyúrt csávónak a teremben. Szóval, ja, rendesen bevonzom az idiótákat. Ugyanakkor jelenleg is van MÉG normálisnak tűnő hím az életemben, akinek igent is mondtam egy randira... ami holnap fog lezajlani. Nagy reményeket már nem fűzök senkihez, és nincs is most igazán szükségem úgy egy férfira se az életemben, jól érzem magam kapcsolat nélkül, de szeretek értelmes emberekkel társalogni. Ennyi az egész. A fejleményeket meg majd látjuk.

2018.04.05. 23:59

Uncovered secret love

Jelentkeztem életem első futóversenyére, ami most vasárnap lesz esedékes. Vannak kétségeim afelől, hogy sikerül-e a távot kínszenvedés nélkül teljesíteni (mivel tegnapelőtt próbáltam futni, de a tüdőm 15 perc alatt teljesen megadta magát), de abban biztos vagyok, hogy így vagy úgy, futva, gyalog, kúszva, mászva... de célba fogok érni. Tegnap pedig karra, mellre, hátra edzettem a teremben. Ezért furcsa főleg az, hogy kegyetlen izomláz van a hasamban, mert ott még akkor se mindig érzem, ha kifejezetten azt a részt célzom megedzeni. De a kedvencem az volt, hogy beállt mellém egy fószer (eddig még sose láttam), elkezd edzeni, bámul rám a tükörben (MI NŐK ÉREZZÜK, U KNOW), visszabámulok rá és rögtön elvette a tekintetét egy rémült arckifejezés közben. Valahogy én is így gondoltam. Mintha egy lány nem edzhetne súlyzókkal... :D És hogy mi volt a legkevésbé kellemes pillanata a tegnapnak? Én nekem is alkalmam volt rémült fejjel elnézni. Évek óta ebben a teremben edzek, a második otthonomnak tekintem. Elsőnek 8 éve jártam ott. Kipróbáltam néhány másikat, aztán most kb. 3 éve ott vagyok. És most jött el az az idő, hogy úgy érzem talán jobb ha váltok. Kiderült az egyik vezetőről hogy tetszem neki (ő maga titkolja, nem tőle tudom...), és így eléggé frusztrálttá válok. Bár még sosem voltam titokban beleesve senkibe, de szarabb lehet, mint a viszonzatlan szerelem. Mert az utóbbinál biztosra tudod, hogy nem kellesz a másiknak, de az előbbinél még ott van benned a remény. (Neki meg különösen szar lehetett akkor, mikor még az exem is velem jött a terembe.). Szóval, mikor feltápászkodtam a fekvenyomópadról láttam hogy a szemben lévő gépnél dumál valakivel, -ami ritka, mert a pulttól nem igazán jön el-. Na én akkor néztem félre rémült arccal. Nekem ez most egy olyan helyzet és érzés, amit nem tudok hovatenni. Ma pedig átvettem a rajtszámom és edzeni sem mentem. Egyszerűen annyira izomláz van a hasizmomban hogy nem mertem elindulni futni, lábra pedig nem akartam edzeni, mert ha bepukkan, akkor vasárnap tuti nem lesz futás. Hogy holnap futok-e egy rövidebb távot, na az egy jó kérdés, de baromira igyekszek elkerülni hogy egymás után 2 nap edzést is kihagyjak, mert olyankor el tudok punnyadni még én is. A bátyámtól kaptam pénzt, hogy tudjak nevezni futóversenyre ha akarok (a következő terv a Crazy 5K), meg hogy vegyek egy cipőt. Mondtam neki, hogy nem kellett volna adnia egy forintot sem, de ragaszkodott hozzá. Ha élőbe adta volna valószínűleg elbőgtem volna magam. No kidding. Még bizonytalan hogy súlyemelő- vagy futócipőt veszek-e, de az utóbbit valamivel valószínűbbnek tartom. Egyébként a héten megvettem a húzódzkodó rudat is. Így hát felettébb boldog vagyok. Ha meg már az exem felemlegetődött... nos, a legelső bejegyzésem óta, amit azért írtam hogy megkönnyebbüljek az írás által, el is értem amit akartam. Sikerült elengedni a sok szart, (ami amúgy baromira meglep). Ahogy írtam, közvetlen a gólyatábor befejeztével, néhány órával rá kórházba szállítottak azért, mert kész voltam meghalni, öngyilkosnak lenni. Amit senki nem fogott fel, az az, hogy nem azért, mert egy fiú összetörte a szívem a szakítással, átveréssel, játszadozással. Ugyan, megtette már azt más is. Hanem mert elhitette velem hogy egy végtelenül rossz ember vagyok. Elengedtem az ő bántásait is, és azt is, amilyen voltam vagy nem voltam. Hónapokba telt az agyamnak a megmentő gondolat kigondolása, miszerint ha igazán szar lennék nem érezném magam ennyira szarul. Voltak hibáim, csinálnék néhány dolgot másképp, de elengedtem ezeket is, mert tudom, hogy tanultam és javultam. Legközelebb majd jobban sikerül. Egyszerűnek hangzik, de nekem hónapokba telt ennek a felismerése, és ha ebbe nem tudtam volna akkor belekapaszkodni valószínűleg most nagyon nem itt írkálnék. Baromira örülök, hogy vége lett annak a "kapcsolatnak". A karma majd megoldja a többit.

2018.03.23. 22:25

TOUGH

Tegye fel a kezét aki ismeri. Aki pedig nem csak hogy ismeri, hanem edz is erre... osztozom vele fájdalmában.

Mióta nem írtam elég sok dolog történt velem. Pl. megmérgezték az egyik kutyám (de szerencsére jól van), feljelentettek, túl vagyok a kötelező forgalmi óráimon és kiszemeltem életem első CrossFit versenyét. Bár lesz egy tavasszal is a városban, valószínűleg csak őszire nevezek. Pár napon belül megveszem a saját húzódzkodó rudam, ami lehet másnak furcsén hangozhat, de egyfajta mérföldkő lesz az életemben. Január óta néhány gyakorlatban sikerült +10 kg-ot fejlődnöm. Az egyik karozás után mikor levettem a kesztyűm láttam hogy egy darab hús kiszakadt az egyik bütykömnél. Ugyan nem tudom hogy sikerült, és nem is fájt (csak gusztustalan), viszont első perctől kezdve szerelem volt első látásra. IT'S TOUGH, I'M TOUGH. Az már megszokott hogy a tenyerem tiszta bőrkeményedés, fel-fel szakadozások rajta és zöld foltok a lábamon. Meg hogy nem igazán van olyan nap, amikor valamelyik testrészemen ne éreznék legalább egy minimális izomlázat. De ez az amitől jól érzem magam. A futás továbbra is az, amiről annyit tudok nyilatkozni hogy "Gyűlölöm. Imádom". Az én rossz tüdőmnek elég komoly kihívás tud lenni, és nem is mindig kooperál az edzéstervemmel, de leginkább itt mutatkozik meg a mentális kihívás fogalma nálam. Ahogy mondják, "Nem a lábaid azok, amik feladják, hanem az elméd". (Bár személy szerint én a tüdőm miatt jobban aggódok, mint a lábaim miatt). Néhány napja randiztam egy futóval. A nevesebb versenyeken is dobogós, készül a Spartan EB-re. Mutatott egy jó futó útvonalat, közben ráakadtunk egy kisállat temetőre is. Életem legrémisztőbb randija volt kb. Thinking of that place still freaks me out. Bár maga a srác nem nekem lett teremtve, de hálás vagyok neki, mert nőtt a motivációm a futás iránt. Ma próbálkoztam a görkorcsolyázással. Eljuttottam addig, hogy a széken ülésből fel mertem állni úgy, hogy fogtam a széket. Valahol kezdeni kell... Az egyensúlyozós dolgok asztalánál sosem volt helyem, de most a magam módján igyekszek. És a napom kedvence: hintázok kint a kertben vígan, boldogan... Erre egyszer csak hallom, hogy mintha szakadna a kötél. Mire próbáltam volna megállni hogy megnézzem le is szakadt a fele alattam a picsába, lezuhantam a földre, a kutyák meg egyből ugrottak rám... Kínomban csak nevetni tudtam. :D Lehet diétázni kéne?! :D

Ha valaki kipróbálná az edzést a fenti zenére, a következő a dolog: "bring Sally down"-nál lemegyük, "bring Sally up"-nál feljövönk. Az hogy ez guggolás, fekvőtámasz, húzódzkodás, tolódzkodás, commando, vagy hogy mi más, oda van bízva. Akárhogy is, nem lesz kellemes.

2018.03.14. 23:00

Nincs hosszu i

ezert nem lesz mas ekezet sem

Meg regebben rairtam egy fodrasz lanyra aki gyonyoru szoke hajakat csinal. A hatkozepig ero hajamra 20-25-t becsult amennyiben nem szukseges hozza szinleszivas, egyebkent 40-et. Elmentem a szalonba hetfon, honaljig ero hajjal (mert azota levagtam), es egybol ravagta hogy 40 ezer, es vagy 6 ora munka (utobbi hiheto). Wtf? Na mindegy, egy masik vallalta 15 ezerert, kedden keszul el. Miert neznek allandoan hulyenek az emberek? :D Meg aznap kimentem a legelore vezetni, mert nem fogok 7 ezreket fizetni a pluszorakert -foleg nem egy ilyen nyomorult oktatonak (ja, o mar a masodik oktatom btw, de lehet meg erre a maradek par orara lecserelem ot is...). Fel lett allitva nekem 2 szlalom palya bambuszbol. Maradjunk annyiban, hogy a hatrafele valo szlalomozast nem az erossegem...MEG... Nehanyat lazan elutottem, atmentem rajtuk. :D Legalabb a kutyaim jot futottak a kocsi utan,... ahelyett hogy elveztek volna hogy rohangalhatnak odakint szabadon. Nagyon nagyon rossz, szokos kutyak egyebkent, es tobben is kertek hogy inkabb adjam oda oket masnak... de max a testemen keresztul fogja oket elvinni barki is. Anyamek mindig mondjak hogy a fejembe fogjak oket huzni ha elkoltozok Szegedre tanulni, vigyem oket magammal. De ezt a kollegiummal kell lezsirozniuk, nem velem :D A legtobb ember gyuloli ha felugrik ra az eb, en viszont nagyon szeretem, direkt mutatom nekik, hogy pattanjanak felfele ram. Igy sokszor vagyok tiszta sar, poros, de vidam is. Ma viszont a kondiban minden voltam, csak vidam nem. Tobb evnyi kondizas utan egyetlen egyszer szolt be egy gennylada, es most honapok utan sikerult ujra belefutnom. Az volt a baja, hogy szerinte meg fogynom kellett volna, futopadoznom, es nem labra erositenem (holott akkor mar 30 kilot leadtam, es az izmositas volt a celom mar akkor is). Ma megint epp labnapot toltam. Erosen nezett a csavo, aztan mikor lattam hogy felem tart, fogtam a kis 20 kilos tarcsat a kezemben, es vartam mit szeretne. Csak annyit mert kerdezni, hogy hasznalom-e a mogottem levo gepet. Szerencseje, mert kurvara kesz  voltam a labara baszni a sulyt "veletlen". Viszonylag hamar leleptem, nem volt kedvem a buta pofajat latni. Osszeettem minden szart, de kivetelesen nem banom. Csak azt, hogy mar nincs mas amit ehetnek. :D Az utobbi honapokban, hetekben, sot napokban sok olyan srac ram irt, akik kiskoromban rendesen megkeseritettek az eletem csak mert tulsulyos voltam. De most miert hiszik, hogy van eselyuk?! A masik amit imadok, amikor elkezd egy srac udvarolni, eltunik, aztan honapok utan felbukkan es ujra probalkozok. Ezek a fiuk milyen vilagban elnek? Remelem a tobbi notarsamnak is van tartasa es magasrol tesz az ilyenekre... :D

2018.02.16. 19:15

How about tacos?

 
2018.02.14. 20:15
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |